PROMISES ..

"and you keep tellin' me that you'll be sweet and you'll never leave my side as long as i don't break these promises .. and they still feel all so wasted on my self"

ígéretekkel már sajnos teli van a padlás .. meg se tudom számlálni , hogy eddigi életem folyamán hány ígéretet is kaptam én már .. és abból mennyi nem lett betartva .. hát hogy is mondjam .. körülbelül a 99%uk .. nem szeretem , ha az emberek ígérgetnek .. mondani én is tudok bármit , nem kell , hogy az feltétlenül igaz legyen .. nem szeretem , ha olyan dolgokat ígérnek meg az emberek , amiket nem tudnak betartani ..

"én vigyázok rád .."

"én mindig itt leszek neked .."

"én sosem foglak megbántani .."

"én más vagyok , mint a többiek .."

"én szeretlek és szeretni is foglak .."

"én boldoggá foglak tenni .."

".. megigérem."

jó vicc .. ezek mind szépen hangzanak .. csak az a baj , hogy általában senki sem tartja be őket , mindig van valami kifogásuk az embereknek .. mindig van valami ami miatt nem jön össze a dolog . ismerős , ugye ? .. 

nem csak szavakkal kell dobálózni , hanem bizonyítani is kell őket , hogy azok nem csak üres szavak ..

STUCK IN THE PAST

nem tudom hogyan keveredhettem megint vissza ugyan abba a gödörbe ... ismét előjöttek a régi gondolataim .. megint elvesztettem a reményt .. megint nem találom a helyem a világban .. megint nem tudom hogyan is fogok talpra állni , pedig kibaszottul össze kéne magam szednem .. nem tudom hol fogok olyat találni a világon , aki tényleg kell és hozzám illik .. mindig a hibát keresem az emberekben .. van egy csomó jó ember a környezetemben és még is szívtelenül viselkedek velük .. senkire se merek már számítani , mert félek , hogy ők sem lesznek már sokáig itt nekem .. ezáltal el is vesztem őket .. minő meglepetés .. végre volt valaki az életemben , aki tényleg szeretett .. én meg könnyedén kilöktem őt az életemből , mert úgy gondoltam jobbat érdemlek .. és mi van , ha nincs jobb ? mi van , ha tényleg nem érdemlek jobbat ? mi van akkor , ha sosem lesz jobb ennél ? .. akkor már késő lesz , akkor már bánni fogom .. eddig boldog voltam , hogy kidobtam az életemből .. nem is bánom igazából , mert tényleg boldogtalan voltam .. de utálok várni arra , hogy mikor lesz jobb .. össze kell szednem magam , ez tény és való .. csak nem tudom hogyan fog ez menni .. már annyiszor megtettem és csak egyre jobban török össze a nyomás alatt .. nem tudom igazából , hogy meddig bírom még .. csak feladni nem akarom .. benne ragadtam a múltban .. éjszaka mielőtt elaludnék néha újra gondolom a tetteim , hogy mit hogyan kellett volna tennem , csak igazából az a baj , hogy nem tudom megvalósítani őket .. meg hát akkor nem az lennék , aki vagyok .. nem tudom az emberek milyennek látnak kívülről , de sokakat nem riasztok már el azzal , aki vagyok .. és ez egy jó jel , nem ? .. hisz régen annyian elmenekültek tőlem , amint megismertek .. most , hogy változtam térnek vissza régi emberek az életembe és az újak is egyre jobban szeretetnének a közelemben maradni és még jobban megismerni .. csak hát még sem olyan könnyű megnyílni az embereknek , főleg , ha sok szarságot viselt már el tőlük az ember .. de igazából mindegy is , hisz szívesen beszélek mindig új emberekkel , csak néha-néha vissza riadok a múltam miatt .. mostanság inkább én menekülök el , mint ők .. és ez igazán furcsa , hogy mit ne mondjak .. mit meg ne adnék én azért , hogy valaki szeressen , hogy valaki figyeljen rám , hogy valaki törődjön velem .. de hát hogy várhatnám el ezt másoktól , ha én se vagyok képes szeretni őket ? ..
" azt a szerelmet viszonozzuk , amit szerintünk megérdemlünk "
van ebben a mondatban valami kurva nagy igazság , úgy gondolom .. hisz mi hozzuk a saját döntésünket , mi formáljuk a saját jelenünket és múltunkat és mindig azt szeretjük , akiről azt hisszük , hogy hozzánk illik .. de mi van akkor , ha épp úgy gondoljuk , hogy ő nem elég jó hozzánk ? vagy ha épp az ellenkezője , vagy is , hogy mi nem vagyunk elég jó hozzá ? .. ez egy kibaszott ördögi kör amitől nem lehet megszabadulni .. hol ezt kapjuk , hol meg azt az élettől .. az meg már megint csak más dolog , hogy mi ezeket a dolgokat hogyan fogjuk fel és hogyan dolgozzuk fel .. általában pozitívan fogom fel a dolgokat , amik történnek velem és amik körülvesznek .. de néha nem megy és olyankor összeroppanok és kiborulok és nem látom a kiutat .. szeretném igazából , ha valaki kirántana ebből a gödörből .. de akárhányszor valaki próbálkozik , elengedem a kezét , hisz senkiben sem merek igazán megbízni .. hisz talán nem lesz ott örökké nekem .. meg kell tanulnom megint egyedül kimászni a gödörből , hisz csak önmagam vagyok az akire mindig számíthatok ..

nehéz olyan kapcsolatra lelnünk , amit mi sem tudunk nyújtani .. annyi érzést és gondolatot fojtottak már belém az emberek az évek folyamán , hogy már egyszerűen nem tudok igazán megnyílni senkinek .. már nem merek senki felé igazán közeledni és nem merek senkit sem szeretgetni , bármennyire is szeretném , ha engem szeretgetnének és szeretgethetném én is az illetőt .. de hát ez ilyen "fuck my life" szituáció .. mindig találok valami hibát az illetőben .. bár ezt már párszor kifejtettem itt magamnak .. nem is tudom miért problémázok ennyit az életemen .. majdcsak lesz valahogy .. hisz mindig van valahogy .. csak hát összeroppanni és döglődni mégis csak könnyebb , mint összeszedni magamat .. vagy talán nem ? nem tudom .. ha majd találok olyat , aki miatt érdemes tényleg összeszednem magam , akkor biztos menni fog .. addig meg elvagyok így magamba .. 

I'M FED UP , I'M DONE !

elegem van mindenből és lassan mindenkiből . nem tudok már mit csinálni .. főleg magamból van elegem . megint napok óta bőgök és egyszerűen , ha elkezdem , akkor nem tudom abbahagyni .. nem tudom már mit csinálhatnék , próbálok kimászni a gödörből amiben vagyok .. de vagy épp valaki visszalök vagy én ugrok vissza .. nincs senki , akit okolhatnék amiatt amit érzek vagy ami van . csak én vagyok a hibás . én hagytam magamat összeomlani . azóta nincs megállás . próbálok boldog lenni , de néha nagyon nehéz . nincs igazán kedvem emberek közelébe menni . az egyedüli ok csak a fodrászsuli vagy a bolt , mert ugyebár cigiért el kell menni valahogy .. szívem szerint egész nap feküdnék az ágyban és bőgnék .. azt hiszem ez a depresszió alja már .. nem tudok mit csinálni , nem tudom abbahagyni . szívesen bántalmaznám magam , de tettem anno egy ígéretet és nem szegem meg . ha én fogadalmat teszek , azt be is tartom . legalább is , ha magamnak teszem , akkor biztosan betartom . össze kéne szednem magam , csak nem tudom hogyan . nem tudom hogyan kezdhetnék hozzá .. próbálok jól lenni , de ez az elmúlt napokban nem igazán megy .. hajnalig fent vagyok és sírok .. próbálom magam boldognak mutatni , de hát nem megy .. úgy teszek , mint aki jól van .. de aki igazán ismer , az tudja , hogy ez csak egy színjáték . amint hazaérek sírni kezdek .. nem tudok mit csinálni már .. valahogy semmi sem sikerül . ha boldognak kéne lennem valami miatt , akkor is sírok .. nincs megállás . emberek közé kéne mennem , programokat kéne csinálnom .. de állandóan lemondom őket .. nincs hozzá egyszerűen energiám ... valakinek segítenie kéne , de amilyen öntelt vagyok , sosem kérnék segítséget .. sosem kértem .. mindig egyedül szedtem össze magam , de most kell valaki aki kiránt innen , mert már nem bírom sokáig .. de ezt sosem mondanám el senkinek sem . igazából úgy vagyok vele , hogy ha kiírom magamból , azzal segítek magamon valamennyit . legalább nem nyomaszt annyira .. nem akarok önsajnáltató kis szar lenni , nem az én szokásom .. még is sokszor a fejemhez vágják . pedig szerintem elég szépen színlelem , hogy minden rendben van .. kéne egy társ , aki segít . de még is ki bírna ki egy ilyen depresszív , önsajnáltató , hisztis , hülye picsát ? .. nem sokan .. csak meg kéne találnom azt az embert aki képes elviselni , aki miatt tényleg boldog lehetek . aki mellett boldogan ébredek , aki miatt érdemes felkelni .. de hol van ilyen ember ? lehet már rég elüldöztem magamtól .. mindenkit ellökök megint .. szörnyetegnek érzem magam .. nincs mese , szörny vagyok . állandóan csak itthon ülök , zenét hallgatok és bőgök .. és megint nem segítenek a picsa zenék sem .. már az sem tesz boldoggá .. már azon is sírok . mindenen sírok .. múltkor is anyuval tök nyugodtan beszélgettünk , nem volt balhé .. én meg sarkon fordultam és befutottam a szobámba bőgve .. mi a szar van velem ?! miért nem tudok magammal valamit kezdeni végre ?! eddig mindig ment .. most sem más a helyzet , mint máskor .. még is nehezebben élem meg .. lehet elgyengültem ?! lehet valami baj van velem ?! lehet tényleg ennyi volt és nem bírom tovább ?! annyi kérdésem van és annyi választ várok .. de nem kapom meg sehonnan sem . egyszerűen nem érdekel az emberek véleménye ?! .. nem tudnék segítséget kérni .. feladni meg nem lennék képes , mindig találok kifogást az öngyilkosság ellen . ez azt hiszem , hogy így van jól . úgy érzem még ki kell tartanom , bármi is történjék .. nem adhatom fel ilyen könnyen .. 

FEELINGS .

~ my demons are stronger than ever

this lifetime is harder than ever ..

{to become somebody better..}

annyi mindent kiírnék szívem szerint magamból .. de nem tehetem meg , hisz sok olyan dolog van amit nem tudok megfogalmazni igazán . sok nekem ez az egész szarkavarás meg hiszti és hazudozás .. túl sok .. a családban is ez megy , a barátaim között is , a magánéletemben is .. nem tudom egyszerűen már , hogy hova kapjam a fejem .. túl megterhelő néha ez az egész . szeretnék elszökni , vagy csak kicsit köddé válni , hogy senkinek se tűnjek fel , hogy ne foglalkozzanak velem , hogy egyedül lehessek , hogy figyelhessek magamra , hogy összeszedhessem magam , hogy megtaláljam önmagam . de ez néha nagy kérés .. ahogy a szeretet utáni vágyódás is .. megcsalnak , kihasználnak , hitegetnek , elhagynak , összetörnek . mindig van valami .. mindig van valami szarság ami miatt nem tudok vagy a jövőmre , vagy a barátaimra , vagy a családomra , vagy éppen önmagamra figyelni .. lehetetlennek tűnik néha ez az egész . mindig csak a balhé van minden miatt és nem érti már senki , hogy mi bajom van , meg miért vagyok ilyen "szar" .. azért mert sok szar történik és sok dologtól kell félnem és sok dolog miatt kell aggódnom és ez nem könnyű . ennyi dolgot feldolgozni egyszerre nem a legkönnyebb .. de még is próbálok amikor csak lehet mosolyogni , nevetni és örülni amim van . nem sóvárgok már rég olyan dolgok után , amiket sosem kapok meg vagy sosem érek el , felesleges . minek sanyargassam magam ilyenekkel is ? inkább örülök annak amim van .. életem .

~ it feels I'm hanging at the end of my rope

I wanna believe that there's still hope !

MEMORIES .

~ I've been away for a long time , such a long time

and I missed you there .. 

minden olyan jól indult . a kezdet mindig tökéletes és szép és gyönyörű és TÖRÉKENY .. és mi összetörtük , jól elbasztuk . az elején minden tökéletes volt édi-bédik voltunk egymáshoz , sokat nevetgéltünk , jókat beszélgettünk , dúlt a szerelem , nem veszekedtünk egyáltalán , szóval maga volt a TÖKÉLY . később minden nehézségen ami csak adódott túlverekedtük magunkat , kis idő múltán a legdurvább veszekedéseink is 1-2 percig tartottak és lepkefingnak se számítanak . de még mindig szerettük egymást , napról napra egyre jobban de aztán jött a nyár közepe .. július , az a fránya július .. és mi elkezdtünk zúgni lefelé a lejtőn és egyre csak zuhantunk és zuhantunk . már veszekedtünk , már nem foglalkoztunk egymással annyit , tudtuk , hogy el kell válnunk egymástól . és mindez miért ? egy rémhír miatt , hogy én kiköltözök amerikába ő meg itt marad .. nem tudtam elviselni csak sírtam és sírtam és szépen lassan minden összedőlt .. nyakunkon volt az ősz . már alig beszéltünk , alig találkoztunk .. jött az ősz és az elmúlás .. a kapcsolatunk elmúlása . szeptembertől egyre erősebben próbáltunk még kapaszkodni egymásba , de már tudtuk , hogy itt a vég . amikor kiderült , hogy maradunk , akkor sem javult a helyzet csak zuhantunk és zuhantunk a sötét mélybe .. november végére kirobbant egy balhé újabb itthon és én már előtte is egy csomót gondolkoztam , hogy megéri-e ez az egész .. egyszerűen nem tudtam elviselni , hogy anyám mindenbe beleköt amit csinálok és még a barátom életébe is beakar szólni .. ő meg már egyre kevésbé foglalkozott velem , anyu meg egyre mérgesebb és mérgesebb lett , nekem meg egyre jobban és jobban romlott az átlagom .. végül azt beszéltük meg , hogy szüneteltetjük a dolgot , amíg nem javul az átlagom .. azt hittem jól döntök .. azt hittem amikor ez bekövetkezik , akkor majd minden jobb lesz .. de nem lett jobb , nélküle még jobban szenvedtem .. az átlagom javult , de én egyre jobban törtem össze .. nem akartam vele beszélni , csak sírtam és sírtam .. nem tudtam mit csinálni , próbáltam magamnak bemesélni , hogy ez a helyes , majd végül vége lett .. azóta is csak megy a nyűglődés és a párkeresés és mindenkiben őt keresem .. bármennyire is próbálok túllépni rajta még nem megy .. lehet , hogy ez örökre így marad ? lehet , hogy egy részem hozzátartozik ? ..

~ one last kiss before I go , dry your tears . it is time to let you go !

' cause days come and go but my feelings for you are forever .. ♥

nem tudom igazán mit tehetnék . szeretnék valahogy kikerülni ebből a gödörből , vagy vele vagy nélküle .. de kiakarok jutni . tovább akarok lépni ezen és az összes többi érzelmi törésemen .. miért nem megy ez nekem ?! ...

~ how the hell did we end up like this ?

you bring out the beast in me 

I've fell in love from the moment we kissed

since then we've been history ..

FUCK MY LIFE ~

nem tudom mi lett velem .. nem tudom miért változtam meg ennyire .. nem tudom miért és hogyan érhetett engem ennyire nagy érzelmi törés . nem tudom mi változott meg az idő folyamán . nem tudok már senkiben se megbízni , úgy ahogy régen . nem tudok már egy férfihoz se közeledni .. bármelyik is tetszik , amint elkezd hozzám közeledni , megrémülök és undorodni kezdek .. nem tudom mi történhetett . nem tudom miért lettem ilyen .. de nem akarok ilyen lenni . szeretnék szeretni . szeretnék valakié lenni . szeretnék valakit . nem szeretnék folyamatosan menekülni amint megtudom , hogy valakinek kellek . lehet , hogy ez a kis védővár csak azért van körülöttem , mert egyikőjük se tartozik hozzám igazán ? .. nem tudom . nem is értem az egészet . nem tudom , hogy tudtam ennyire megváltozni ilyen rövid idő alatt .. most már mindenhez kell a bizalom . mindenhez kellenek érzések .. vágyok arra , hogy valakivel törődhessek és valakit szerethessek , de amíg ez a védőburok körülöttem van , nem tudok senkit se közel engedni magamhoz . nem tudom mikor találok majd megint olyan embert , akit szeretni tudok majd és nem lököm el magamtól .. ez így elég elviselhetetlen kezd lenni . mostanság szívesebben választok olyat , akinél tudom , hogy sosem lesz esélyem . valahogy ez a plátói "szerelem" megnyugtatóbb . nem tudom elviselni a fizikai közeledést .. remélem ez egyszer majd megváltozik . remélem találok majd olyat akinek kellek , aki elfogad úgy , ahogy vagyok és , hogy ő is úgy fog majd nekem kelleni . remélem még életem vége elött találok ilyen embert ..