nem tudom hogyan keveredhettem megint vissza ugyan abba a gödörbe ... ismét előjöttek a régi gondolataim .. megint elvesztettem a reményt .. megint nem találom a helyem a világban .. megint nem tudom hogyan is fogok talpra állni , pedig kibaszottul össze kéne magam szednem .. nem tudom hol fogok olyat találni a világon , aki tényleg kell és hozzám illik .. mindig a hibát keresem az emberekben .. van egy csomó jó ember a környezetemben és még is szívtelenül viselkedek velük .. senkire se merek már számítani , mert félek , hogy ők sem lesznek már sokáig itt nekem .. ezáltal el is vesztem őket .. minő meglepetés .. végre volt valaki az életemben , aki tényleg szeretett .. én meg könnyedén kilöktem őt az életemből , mert úgy gondoltam jobbat érdemlek .. és mi van , ha nincs jobb ? mi van , ha tényleg nem érdemlek jobbat ? mi van akkor , ha sosem lesz jobb ennél ? .. akkor már késő lesz , akkor már bánni fogom .. eddig boldog voltam , hogy kidobtam az életemből .. nem is bánom igazából , mert tényleg boldogtalan voltam .. de utálok várni arra , hogy mikor lesz jobb .. össze kell szednem magam , ez tény és való .. csak nem tudom hogyan fog ez menni .. már annyiszor megtettem és csak egyre jobban török össze a nyomás alatt .. nem tudom igazából , hogy meddig bírom még .. csak feladni nem akarom .. benne ragadtam a múltban .. éjszaka mielőtt elaludnék néha újra gondolom a tetteim , hogy mit hogyan kellett volna tennem , csak igazából az a baj , hogy nem tudom megvalósítani őket .. meg hát akkor nem az lennék , aki vagyok .. nem tudom az emberek milyennek látnak kívülről , de sokakat nem riasztok már el azzal , aki vagyok .. és ez egy jó jel , nem ? .. hisz régen annyian elmenekültek tőlem , amint megismertek .. most , hogy változtam térnek vissza régi emberek az életembe és az újak is egyre jobban szeretetnének a közelemben maradni és még jobban megismerni .. csak hát még sem olyan könnyű megnyílni az embereknek , főleg , ha sok szarságot viselt már el tőlük az ember .. de igazából mindegy is , hisz szívesen beszélek mindig új emberekkel , csak néha-néha vissza riadok a múltam miatt .. mostanság inkább én menekülök el , mint ők .. és ez igazán furcsa , hogy mit ne mondjak .. mit meg ne adnék én azért , hogy valaki szeressen , hogy valaki figyeljen rám , hogy valaki törődjön velem .. de hát hogy várhatnám el ezt másoktól , ha én se vagyok képes szeretni őket ? ..
" azt a szerelmet viszonozzuk , amit szerintünk megérdemlünk "
van ebben a mondatban valami kurva nagy igazság , úgy gondolom .. hisz mi hozzuk a saját döntésünket , mi formáljuk a saját jelenünket és múltunkat és mindig azt szeretjük , akiről azt hisszük , hogy hozzánk illik .. de mi van akkor , ha épp úgy gondoljuk , hogy ő nem elég jó hozzánk ? vagy ha épp az ellenkezője , vagy is , hogy mi nem vagyunk elég jó hozzá ? .. ez egy kibaszott ördögi kör amitől nem lehet megszabadulni .. hol ezt kapjuk , hol meg azt az élettől .. az meg már megint csak más dolog , hogy mi ezeket a dolgokat hogyan fogjuk fel és hogyan dolgozzuk fel .. általában pozitívan fogom fel a dolgokat , amik történnek velem és amik körülvesznek .. de néha nem megy és olyankor összeroppanok és kiborulok és nem látom a kiutat .. szeretném igazából , ha valaki kirántana ebből a gödörből .. de akárhányszor valaki próbálkozik , elengedem a kezét , hisz senkiben sem merek igazán megbízni .. hisz talán nem lesz ott örökké nekem .. meg kell tanulnom megint egyedül kimászni a gödörből , hisz csak önmagam vagyok az akire mindig számíthatok ..
nehéz olyan kapcsolatra lelnünk , amit mi sem tudunk nyújtani .. annyi érzést és gondolatot fojtottak már belém az emberek az évek folyamán , hogy már egyszerűen nem tudok igazán megnyílni senkinek .. már nem merek senki felé igazán közeledni és nem merek senkit sem szeretgetni , bármennyire is szeretném , ha engem szeretgetnének és szeretgethetném én is az illetőt .. de hát ez ilyen "fuck my life" szituáció .. mindig találok valami hibát az illetőben .. bár ezt már párszor kifejtettem itt magamnak .. nem is tudom miért problémázok ennyit az életemen .. majdcsak lesz valahogy .. hisz mindig van valahogy .. csak hát összeroppanni és döglődni mégis csak könnyebb , mint összeszedni magamat .. vagy talán nem ? nem tudom .. ha majd találok olyat , aki miatt érdemes tényleg összeszednem magam , akkor biztos menni fog .. addig meg elvagyok így magamba ..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése